postheadericon JELES NAPOK

 

JANUÁR

 

1. ÚJÉV: Az ó-rómaiak március 1-jével kezdték az évet. Kr. e. 153-ban január 1-jére, majd a kereszténykorban január 6-ára, aztán a IV. század közepén december 25-ére tették át az újév kezdetét. A folytonos kísérletezésnek 1961-ben IX. Innocentius pápa vetett véget, aki véglegesen január 1-jét jelölte ki a polgári év kezdetéül, az egyházi újév kezdő napja viszont ádvent első napja lett. Ez az oka az újévi szokások ádvent első napjától március 1-jéig való szétterjedésének. A mi újévi szokásaink az itt már készen kapottaknak ősi gazdasági évnegyedkező szokásainkkal való összekeveredései.

Az évkezdet minden népnél bizonyos szimbolikus, elválasztó, szerencsevarázsló és gonoszűző cselekvésekkel jár. Désen pl. az éjféli óraütés előtt kezükbe pénzt szorítva, asztalra vagy székre állnak s az utolsó óraütéssel a földre ugranak: pénzzel a kezükben ugrottak át az újévbe. A Nyárádmentén az ó-évet szimbolizáló szalmabábot ásnak el a legények: ez a téltemetés. Somló vidékén egy suhanc egy görnyedt hátú öregembert végigkorbácsol az utcán; amaz az új-, emez az ó-év képviselője; ez a „télkiverés”. Ugyanilyen jelképes elválasztó szokás az ó-év kiharangozása s az újévnek énekkel való üdvözlése; a harangot a legények húzzák, a templom köré gyűlt közönség pedig előbb ó-évbúcsúztató, majd újévüdvözlő éneket mond.

Mont minden évnegyedkező nap, gonoszjáró nap is. Ezért számtalan módját gyakorolják az év más napjáró is ismert állati és növényi termést biztosító gonoszűzésnek. Ez a célja a pásztorok, a béresek, legények és sihederek kongózásának, a nyájfordításnak, a szűzgulya-hajtásnak, meg a mindenféle zajongással járó dévajkodásnak, amilyen pl. Szolnokdobokában a kapu leszedése, az udvarokban talált gazdasági eszközöknek a piacra való összehordása, másutt az álarcos meneteknek, zenés felvonulásoknak, sőt a kántálásnak és köszöntőzésnek is. Ez utóbbi reggel megismétlődik, de most már nemcsak a gyerekek, hanem a legények is sorra veszik a lányos házakat, a gazdák pedig a jó ismerősöket, hogy jó kívánságaikat kis evés-ivás közt elmondják.

Különösen kedvező ez az este az egészség-, szerencse-, termés- és állat-haszonbiztosító varázslásoknak; ezért szokásos a gyümölcsfafenyegetés s ezért mennek a lányok a forrásraaranyosvizet meríteni. A siker érdekében tiltott és szabott cselekvéseknek s jóslásoknak alapjaz „omen principii” kezdetvarázslás, kezdetjóslás: ki mit csinál, kivel vagy mivel mi történik elsőnek újév napján, azt fogja tenni, az fog vele történni az egész esztendőben. Ezért aztán kiadást és eladást tiltó, meg asszonyi bontómunkát tiltó nap: erre vonatkoznak az első látogatóhoz, vagy szembejövőhöz fűződő újévi hiedelmek, s ezért az első „irányított” szerencséd nap. Az étkezés is szigorúan szabott, s ez az oka az egész napot jellemző jókedvnek, vidámságnak, bőséges evés-ivásnak, ajándékosztogatásnak, amely utóbbinak érdekes emléke a Mátyás király korától kastélyos uradalmainknak máig élő szokása, a „sztrénázás”: a belső cselédek, alkalmazottak és bérlők, foglalkozásuk szerszámaival felvonulva, üdvözlik urukat és foglalkozásuknak megfelelő ajándékot kapnak.

Jóslásai is jórészt az elsőhöz kapcsolódó történések szimbolikus kikövetkeztetései a szerencsére, termésre, egészségre, halálra, de főleg a lány férjhezmenetelére. Ez utóbbiak közül csak az általánosan ismertekre hivatkozunk, az ólomöntés, galuskafőzés, almahéjdobás, szöszrázás papírcsillag-vágás, papucsdobás, kerítéskaró-olvasás, disznóólrúgás, és a böjtölés utáni álomból jóslás varázsló szokására.

Az újév előestéjén tehát eltemetik az elmúlt esztendőt, különböző varázslásokkal meg szerencsehozóvá igyekeznek tenni a jövő esztendőt, s kitudni igyekeznek a jövő évi sorsot.

2. MAKÁR: idő járásával szeptembernek s derült idejével a bő gyümölcstermésnek rámutató-napja.

 

3. JÉZUS NEVENAPJÁNAK éppúgy, mint születésének éjfelén az állatok megszólalnak.

 

6. VÍZKERESZT vagy HÁROMKIRÁLYOK a karácsonyi ünnepkör zárónapja s vele kezdődik a farsang. Ahol van, még egyszer meggyújtják a karácsonyfa gyertyáit, szétosztják a megmaradt édességeket, a fát tűzre teszik, csak egy ágacskát tűznek belőle a szentkép mögé a gonosz ellen. Délben és este még vígan folyik a lakmározás és vendégeskedés, esti harangszó után pedig a kántálás, a csillag vagy a háromkirályok járása. Régebben a három keleti bölcs utazásának emlékére egész társaságok szánkázást rendeztek s estefelé fáklyafény mellett tértek haza. Rákospalotán a legények libasorban, egymás gubájának alsó csücskét fogva, táncolva végigjárják az utcákat, viszont másutt, az ország keleti és déli szélein, Jézus megkeresztelésének emlékére ünnepi ruhában, templomi zászlókkal, imádkozva és alkalmi énekeket zengve a patakhoz vonulnak; pap természetesen nincs velük, az előénekes és imádkozó szerepét valamely öregember vagy asszony látja el. Néhol a betegek, különösen a kelésesek meg is fürdenek a patak vizében, másutt azonban csak otthon mosdanak a hazavitt vízben. A katolikusoknál a víz-, só-, kréta- és házszentelés napja; valamennyi gonoszűző szer. A szentelt vízzel viharos napokon a házat hintik be, s a beteg halántékát mosogatják, a szentelt sót a gyermekágy, lepedő és keresztelőkendő sarkába kötik, a krétával a házigazda G. M. B.-t (Gáspár – Menyhért – Boldizsár: a három király”), vagy gonoszűző napokon keresztet húz az ajtókra; a vízkereszti házszentelés egyházi funkció ugyan, de a nép még ma is gonoszűzőnek tartja, ezért az asszonyok kotlóvarázslásnak s a lányok férjjóslásának napja. A házszentelés régen egyúttal a hívők lajstromba szedésének napja s a pap és kántor javára fizető nap is volt; néhol legutoljára a községházát szentelték fel, s itt az elöljáróság jelenlétében a bíró a papnak a templom céljaira pénzalamizsnát adott át. Egyéb szokásaiban is gonoszűző nap és szerencsevarázsló-nap; időjárásával a tél hosszára, a nyár esős voltára s így a termésre főleg a bortermelésre ad előjelet.

 

18. PIROSKA: negyvenes nap.

 

20. FÁBIÁN és SEBESTYÉN. EUSTACHIUS: Közép-Európa szerte az első tavaszébresztő nap, mert ezen kezdenek „mézgásodni”, azaz nedvet szívni a fák. Ez a csíziós hit azonban alighanem a „Sebastian, Bastian” névnek a német „bast=héj a kéreg alatt” szóból való eredeztetésén alapul. Fábián a pestisesek, Sebestyén pedig a nyilasok, majd a puskások védőszentje már a IV. sz. óta, s mint ilyen, patrónusává lett Pestnek is. E napra esik Eustachius vadászpatrónus neve napja is, a vadászok egyik pihenőnapja.

 

21. ÁGNES: andrásoló-nap.

 

22. VINO e napján a göcsejiek Szt. Vince áldását adatják a templomban az öreges képű, satnya gyermekre vagy ruhájára. A szokást „Paulai Szt. Vince leányai” honosították meg. Olvadásos ideje jó bortermésre mutat, a szőlősgazdák tehát nagyokat isznak és dicsérik Szt. Vincét… „Ha megcsordul Vince – tel lesz a pince”.

 

25. PÁL FORDULÁSA: neva a „conversio sancti Pauli” fordítása. Ez az elnevezés teremtette meg a csíziók jóslásait: időjárásával (a medve kijövetele, „megfordulása”) a még hátralévő tél negyvenes rámutató-napja, tehát termésjósló, nedves szelével pedig betegségjósló nap: ez sodorta a haláljósló: ún. Pálpogácsás napok közé is. De neve tette termésvarázsló nappá is: a hagymadugványos tarisznyát fordítva kell visszaakasztani.

 

 

 

FEBRUÁR

2. GYERTYASZENTELŐ, BOLDOGASSZONY:

A rómaiak tavaszkezdő ünnepét a „festun candelarum”-ot az egyház úgy igyekezett elkeresztényesíteni, hogy Szűz Máriának a szülést követő negyvenedik napon megkövetelt egyházkelőjéhez, Krisztus beavatásához s Lukács evangéliuma alapján Simon üdvözlő és jósló szavaihoz fűzte, s egyúttal a lupercusi papoknak és a római matrónáknak a Plutóról elrabolt Ceres keresését szimbolizáló gyertyás-fáklyás körmeneteit, a mise végén megszentelt gyertyák templomi körülhordozásával, a világ világosságának tiszteletére rendezte meg. A gyertyaszentelés szokása mindenütt könnyen meghonosodott, mert hiszen a tavaszkezdet a germánoknál Donarnak, a szlávságban Perunnak volt szentelve; nálunk az a már a Pozsonyi Missaléban is említett régi szokás, hogy a gyertyaszentelés alatt őseink a házakban minden tüzet eloltottak és az új, megszentelt tűzzel gyújtották újra, szintén valami ősi tavaszkezdő tűztiszteleti szokásra mutat. Észt rokonainknál az Uku isten tiszteletére rakott tavaszkezdeti ÚJTÜZET még ma is – ősi módon – dörzsöléssel kell előállítani.

Az egyházi gyertyaszentelés azonban nálunk valami keveredéssel a népi torokszentelés, a balázsolás napjává vált. Az asszonyok 5-6, szalaggal összekötött gyertyát visznek magukkal a reggeli misére, s az egyházi gyertyaszentelés alatt valamennyit meggyújtják, és álluk alatt keresztben tartják, hogy torokfájás ne érje őket. Azután hazaviszik s jobbról-balról a szentképek rámái mögé erősítik, mert gonosz-, vihar-, tűz-, emberi és állati betegségűző varázslataikban később gyakran felhasználják őket, az utolsó kenet feladásakor, haldokláskor pedig meggyújtva a beteg kezébe szorítják. Idő- és termésjóslásai szerint – mint Pál-fordulása – a még hátralévő tél negyvenes rámutató-napja.

3. BALÁZS: A palócságban a torokszentelés alatt almát tartanak kezükben, hogy parázsra vetett héjával a torokfájást megfüstöljék. A balázsjárás életvesszős koledálása pedig egy farsangi szokással keveredett: a gyermekek sorra járják a fonóka, s a farsangon hoppon maradt leányokat bosszantgatják. BENEDEK ellenkező napja s a földművelésben gonoszűző, azaz madárűző nap.

6. DOROTTYA: Juliánna ellenkező napja.

10. SKOLASZTIKA: az oltóágak szedésének termőnapja.

11. ELEK: Valami ősi tavaszkezdő pásztorszokás telepedett meg rajta. A csíkgyergyói székely hegyi-pásztorok ugyanis e nap tartják a kígyók ünnepét, mert hitük szerint ekkor bújnak elő oduikból, ezért rájuk nézve dologtiltó nap, mert hitük szerint a kígyók megtorolnák marháikon az ünneptörést és gonoszjáró-nap is, ezért előestéjén a határhegyeken máglyatüzeket gyújtanak a gonosz elűzésére.

12. EULÁLIA: Termőnap a vetőmunkára.

14. BÁLINT: termőnap az aprómarha-ültetésre; ekkor kezdenek a verebek párosodni.

19. ZSUZSÁNNA: Elviszi a havat, megszólaltatja a pacsirtákat.

22. ÜSZÖGÖS PÉTER: József ellenkező napja, ködös idejével a búza megüszkösödését jósolja, aztán üresnap a szántás-vetésre.

23. FARSANG: A bevonuló tavasz ősnépi örömünnepe s egyúttal szimbolikus megsegítése a tavasznak a téllel való küzdelmében, hogy a jövő termést kívánságaik analógiás feltüntetésével biztosítsák. A görögök dianysiáit, a rómaiak bachanáliáit, a szláv Perchta s a germán Holda tavaszkezdő ünnepeit később az egyház Krisztus életének örömmel teli elő-fejezetéhez kapcsolata, s ez a kapcsolás a mi őseinknél is könnyen elfogadhatóvá vált.

A hivatalos farsang ugyan vízkereszttől hamvazószerdáig tart, a magyar farsangban azonban még a vasárnap előtti és utáni csütörtök is beleesik. Ezt az időszakot, de főleg a szombat estétől húshagyó éjfélig tartó időt nevezi a nép farsangfarkának, míg a hátralévő hét részének csonkahét a neve. A vasárnapot „vővasárnap”-nak nevezik, mert az új pár reggeltől estig a leány apjának vendége, húshagyót néhol „sonkahagyó”-nak is mondják; a hamvazószerda vidékenként különböző nevei közül (hamvas, böjtfő, böjtfogadó) csak a „száraz” és „fogöblítő szerda” népi eredetű. A csütörtöknek pedig „csonka, zabáló, torkos, dobzódó” a neve, mert ekkor felfüggesztik a böjtöt, hogy minden farsangi maradékot elfogyasszanak.

Kövércsütörtök ugyancsak sonka-és kocsonyafőző, meg száraztészta-sütőnap, de azért estefelé már látogatónap is. Éjféltől szombat estig szünet, ekkor azonban megkezdődik a farsangolás, mégpedig annak a palack bornak a kiásásával, amelyet a múlt évi avatáskor a legények a kocsma földjébe ástak. Ettől kezdve aztán hamvazóig szakadatlan evés-ivás, bohóskodás, és tánc következik. Régen sokkal nagyobb mértékben, mint ma, ezért az a sok-sok urasági és hatósági tiltó statutum már a XVI. Század elejétől kezdve.

Ennek a farsangfarki evés-ivásnak, lármás és táncos mulatozásnak, szinte mindenek, megvan a maga ősi, gonoszűző és termésvarázsló célja, bár sokét már csak alapos összehasonlítással lehet megállapítani. Vasárnaptól kezdve a szomszédok, rokonok, komák, jóbarátok sorra járják, látogatják egymást, még a szomszéd falvakból is nekiereszkednek a „lógós”, azaz hálóvendégek. Borágyvetni főleg disznóhasznával, libával, káposztával szoktak, de a jó termés biztosítására, szomszédrontásul, a kártevő állatok és élősdi növények meg a betegségek távoltartására, vannak alkalmi tiltott és megszabott ételek is. Ennek az általános farsangi lakomázásnak érdekes fajtái vasárnap vagy kedden a kanivók, csütörtökön pedig az asszonyok ivója. Amazt a gazdák, emezt pedig az asszonyok tartják a kocsmában; mindkettő érdekes példája a nép között bizonyos termésvarázsló alkalmakkor és jelesnapokon még ma is élő, nemek szerint elkülönülő, férfias vagy asszonyos (agynikos és anandrikos) szokásoknak.

De gonoszűző és termésvarázsló a farsangfarkának minden többi szokása is. Ezeknek egy részét már említettük könyvünk más részében, s éppen ezért utalunk a zajos kongózásra és hajnalozásra, a tél és tavasz küzdelmét dramatizáló téltemetésre, a villőzésre, Cibere vajda és Konc király harcára, a győztestavasz álarcos, körmenetes, táncos ünnepeire, a turizásra, s ardózásra, aturkára, busórakukára, melyeknek egy része már jelentését vesztett puszta farsangi játék, mint például a farsangi képviselő- vagy bíróválasztás, a lányok talalajvasárnapi utcai tánca, aszűzgulyafordítástuskóhúzás meg a kakasütés. Éppígy szólottunk már a farsangi táncról és az akkor szokásos legényavatásról. De ugyanez a gonoszűzés és természetvarázslás az oka az asszonyok hosszú szánkázásának s a tánc közben magasra ugrásnak is, hogy „ekkoráranőjjön a kenderünk”, a fiatalasszonyok és lányok életvesszővel való megütögetésének, az állatok bőséges tárlálásának s körülfüstölésének. Húshagyókor morzsolják le a vetnivaló kukoricát; de vetőnap is a mákra és a palántafélékre s termőnap a gyümölcsfa takarításra. Így aztán varázslónap is: hajnalban megfenyegetik a termőfákat s különböző tojásvarázsló cselekvéseket végeznek. Hamvazószerda pedig fontos dologtiltónap a földmunkára, tilos tehát a befogás is, mert az állat elszáradna, ezért néhol a szalószerdának is nevezik. Az asszonyokra azonban az egész farsangfarka teljes dologtiltó. Végül a húshagyó andrásoló-, termés- és időjóslónap, hamvazó pedig a nagyvenesnapok közé tartozik.

24. JÉGTÖRŐ – MÁTYÁS: Ahol nem Zsuzsánna, ott Mátyás viszi el a havat a földről, s ereszti ki szűrujjából a pacsirtákat. Ellentétes negyvenesnap, jege gyenge termést, de bő halú évet jósol. E nap ívnak a csukák s az e napon fogott halat „Mátyás csukájának” nevezik; ez a halásznak egész évi szerencsét jósol. Az árpára és palántákra termő, de a baromfiültetésre üresnap, az e napi tojásban nincsen termőmag.

28. ROMÁN: Derűs idejével jó termésjósló nap.

 


MÁRCIUS

4. KÁZMÉR: Patkányűző nap.

10. NEGYVEN VÉRTANÚ NAPJA: Negyvenes-nap.

12. GERGELY: Az iskolás gyermekek gergelyjárásának napja. Vetőnap a búzára, rozsra, hüvelyesekre és palántás növényekre.

19. JÓZSEF: Az első meleghozó nap s éppen ezért sokhelyt a marhák első kihajtásának és a méhek kieresztésének a napja. Zárt, kölcsön- és dologtiltó napjuk tehát a földművelőknek, méhesgazdáknak s az ácsoknak, mert az utóbbiaknak védőszentjük: Jézus apja is ács volt. Egyébként kisebb jelentőségű nap  a fokhagymára, krumplira és kaporra, de negyvenesnap s Péter-Pál és a szénahordás idejének rámutató, szivárványának színeivel pedig a termés jósló napja.

21. BENEDEK: Fokhagymát és zsírt szenteltetnek a templomban, kenőcsül a megdagadt, vagy hasogatásban szenvedő tagokra. Józseffel együtt az első meleghozó nap, ezért a gyerekek hajadonfőtt forogva-ugrálva dicsérgetik őket: „Benedek – jönnek a jó melegek”. Termésfakasztó nap a fűre, termőnap a fokhagymára, amelynek gonosz-távoltartó, de gyógyító ereje van. Dörgésével szárazságra mutató negyvenesnap.

22. LAETARE vasárnapját guzsalyütőnek nevezik, mert ekkor hagynak fel végleg a fonással.

24. GÁBOR: Vetőnap a káposztára.

25. GYÜMÖLCSOLTÓ BOLDOGASSZONY: Elnevezését Jézus innen számított kilenc hónapra való születésétől kapta s nevének megfelelőleg termőnap a palánta- és fatisztogatásra, meg a Skolasztikától ászok alatt tartott oltóágak berakására. Időjárásával (a medve kijövetele, békák megszólalása) a még hátralévő tél negyvenes napja; derült idejével bő termést jósol, s végül e nap veti fel magát a hal a vízből.

29. FEKETE VASÁRNAP: Asszonyi dologtiltónap a mosásra, de vetőnap a mákra és lenre; amazt a gazdasszony veti meztelenül, emezt pedig a gazda téli ruhába öltözve.




ÁPRILIS

 

1. Elseje: Júdás felakasztásának napja, éppen ezért nem jó kezdőnap. Az áprilisjáratást a nép csak  újabban kezdi gyakorolni, de csak a gyerekekkel, akiket különben ezen a napon gyengén megvesszőznek s aztán pénzt, almát, diót adnak nekik.

 

5. VIRÁGVASÁRNAP: Előtte való szombat délután az iskolás gyerekek gergelynapi ruhájukban, tanítójuk vezetésével barkagyűjteni mennek, s a hazahozott vesszőcsomókat az oltár körül lévő falhoz támasztják. A szentelt barka gonoszűző és betegséggyógyító, még a földekre és sírba is szúrnak belőle, mert távoltartja a vakondokat, parázsra tétele pedig mennykőcsapást hárít el.

Néhol e nap szokásosa már említett kisze, azaz téltemetés. Virágvető, negyvenes és egyes szokásaiban haláljósló nap. Hetét néhol csonkahétnek nevezik, s asszonyi dologtiltó a mosásra; de tilos a szemes-étel evése is, ellenben vetőidő a salátára és a hagymára.

 

9. ZÖLDCSÜTÖRTÖK: Néhol e nap állítják a májusfát, délután pedig az idősebb asszonyok fekete ruhában keresztet járnak, azaz sorban felkeresik az utcai kereszteket s rövid imádkozás után továbbmennek.

 

10. HUGÓ VAGY SZÁZNAP: Mert az év századik napja. Az indásnövényekre vető-, de a baromfiültetésre üres-nap, 1936-ban nagypéntek is. A napot, amelyen Jézus a földben nyugodott, mind katolikus, mind protestáns vidékeken a gyász és vezeklő szemlélődés napjául tartják. Fekete ruhában járnak, böjtölnek, a temetőt látogatják, és a sírokat gondozzák. E nap vallásos teendőit az egyház szabályozza, de ezekből fejlettek ki a régi passiójátékok, a pilátusverés, pancilusozó, pilátusűzés, a pilátuskergetés, meg a pilátus-judáségetés.

Vidékenkint más- más nap tartják őket, némelyüket a szerdai, csütörtöki vagy pénteki litánián, az utóbbiakat pedig a pénteki vagy szombati litánia után. A „Miserere mei” kezdetű zsoltár elolvasása után annak a nagy zajnak emlékére, amellyel Krisztus halálakor a jeruzsálemi templom kárpitja megrepedt, a pap a misekönyvet az oltár lépcsőjéhez üti, az asszonyok meg összecsapják az imakönyvüket, a férfiak a padot, a gyermekek pedig a földet veregetik. Ez a pilátusverés kint a templom előtt is folytatódik: a földre dobják, és bottal verik azokat a kis deszkalapokat, amelyre még otthon Pilátus arcát rajzolták. Ugyanennek a gonoszűző zajcsapásnak elváltozott csökevénye a gyerekek folytonos kereplése. Talán ősibb pogány szokás, a gonosz tűzzel való elűzésének elkeresztényesedett maradványa, a főkép bányavidéken szokásos Pilátus-égetés. Mindenféle rongy-, bőr- és fadarabból tüzet raknak a templom előtt, majd nagy kiabálással szétverik. Tehát tűznap is. Csütörtök este a kisbíró ellenőrzésével mindenütt eloltják a tüzet s ezt csak a nagyszombati tűz parazsával szabad újragyújtani. Általános féregűző és lakástisztogató, egészség- és termésvarázsló nap. Nem csak az emberek fürödnek meg, de a lovakat is megúsztatják a hajnali patakvízben, s leöntözik a teheneiket is. Vetőnap a borsóra, palántákra, virágokra, s végül mezsgyetisztogató, idő- és termésjósló, ellentétes negyvenesnap.

 

11. NAGYSZOMBAT: A tűzszenteléssel kapcsolatos szokásait már láttuk nagypénteken. Első harangszava faijesztő és ugorkavető időpont.

 

 

12. HÚSVÉT: Szokásainak jó részét elég csak megemlítenünk: a köszöntőzést öntözködést, pirostojást és a vele járó csoknyázást, a májusfaállítást, a mátkálást, a kakasnyakazást, az ajándékozást, a táncos és névnapi kirándulásokat, alföldiesen az emmauszbannetelt, a harmatszedést, hajnali fürdést és állatfürösztést, meg az andrásoló cselekvéseket. Utalhatnánk még tiltott és szabott ételeire s végül a már szintén ismert hajnali határjárásra, amely különösen a székelységben máig megőrizte ősi szertartásos jellegét.

 

13. HÚSVÉT MÁSODNAPJA: néhol leánylocsoló nap.

 

14. TIBOR: Kakukk- és pacsirtaszólaltató nap; ha a rét már zöld, jó szénatermést jósol.

 

19. FEHÉRVASÁRNAP: népiesen mátkáló vagy komáló vasárnap; délutánján tartják aleánysétát.

 

24. GYÖRGY: Európa mérsékelt éghajlatú részének ősi tavaszkezdő napja. Pales pásztor ünnepe volt már a rómaiaknál. S mint ilyen pásztorbeálló-és állathajtó nap. Ekkor tartják a tavaszi cselédvásárokat is. Mint évnegyedkező, gonoszjárónap. Tehát óvócselekvések napja a boszorkányok ártalmai, a ragadozók és tolvajok ellen. Hasonló célúak termés-, állathaszon- és egészségvarázslásai is. De ugyanezek miatt asszonyi dologtiltó nap is. Mindezek szokásait és hiedelmeit előbbi fejezeteinkben bőven tárgyaltuk, ezért itt csak összefoglaltuk őket.

 

25. MÁRK: Az egyházban a búzaszentelés napja, a pásztoréletben pedig a csordásoké; rétest sütnek nekik. Időjárásával az egész év rámutató-napja. A pacsirta és béka megszólalásával, a fürjnek a búzába való elbújhatásával jó termést jósol, de éppen ezért kenyérsütést tiltó nap. Vetőnap az indásokra. A szentkép mellé, az imakönyvbe helyezett búzaszálak gonoszűzők s a régi katonaéletben varázslónap volt a golyó ellen.

 

28. VITÁLIS: Negyvenes nap.

 

30. SZÉNA KATA (Siennai Katalin): Idő- és termésjósló nap.


MÁJUS

 

1.: A tavasz teljes hatalmába lépésének örömünnepe. Sokhelyt a legények estétől az erdőbe töltik az éjszakát; isznak, táncolnak, éjfélig csak bús, azután vidám nótákat énekelve. Hajnal felé hazaindulnak májusfát állítani, utána néhol zeneszóval köszöntik a tekintélyesebb gazdákat, s az egyházi és világi főembereket. Délelőtt vagy a következő vasárnap, istentisztelet után a leánysétát szokták megtartani, délután pedig táncos batyu-majálist rendeznek; itt-ott ezen választják a pünkösdi királyt is. Mint évnegyedkező: gonoszjáró nap, égő gyertyát tesznek az ablakba s bodzaágat tűznek az balak fölé; aztán üresnap a borsóra, de termőnap a kenderre néhol az aranyosvíz merítésének, s végül a télnek is rámutató napja.

 

2. ZSIGMOND: Vetőnap az ugorkára

4. FLÓRIÁN: Már a XVII. század elején tűzpatrónus, a ház tűzvész elleni védőszentje; tiszteletére böjtöt és körmenetet tartanak, s képét vagy szobrát a ház homlokzatára helyezik; a kéményseprők védőszentje, napját még ma is ünnepélyes templomba-vonulással ünneplik. Mint ilyen „tűztiltó nap”, néhol pedig az egész faluban ezen a napon csak új tűzről gyújthatnak tüzet. Vetőnap a tengerire.

 

5.: Vetőnap az ugorkára.

 

6. JÁNOS: Népi mellékneve babevő; vetőnap a babra.

 

12 -14. Pongrác, Szervác, Bonifác: egy néven a fagyos szentek; ezért természetesen termésjósló, s a palántaültetésre üres-napok; közülük mégis legjelentékenyebb Pongrác, Orbánnak ellentétes rámutató-napja.

 

16. NEPOMUKI: népiesen nepomuci, vagy neszepuszi. János a vizenjárók patrónusa. A dunai hajósok, molnárok és halászok előtte való este tartják tűzijátékos, lampionos csónakfelvonulásukat, az úgynevezett jánoskaeresztést, mert az első csónakon Szt. János felvirágozott templomi szobra vezeti a menetet; utána a szobrot visszaviszik a templomba, s bő vízért könyörögnek. A földmívelőnép öregei, férfiak és asszonyok, fekete ruhában keresztjáró és vetésnéző körmenetet tartanak.

 

21. ÁLDOZÓ-CSÜTÖRTÖK: Teljes asszonyi dologtiltó nap, csak éppen a palántázásra és tökvetésre megengedett. Az ősz rámutató és termésjósló napja. Az asszonyok istentisztelet után fekete ruhában, csendes menetben sorakozva „kendernézni” mennek. Az e nap megivott bor vérré változik, ezért a betegeket bőven itatják borral, az egészséges és vérmes emberek pedig len „szesszel böjtölnek”.

 

25. ORBÁN: A méhek az ő „bogarai”; napján ereszti ki őket, azaz ekkor kezdenek a méhek rajzani. Főpatrónusuk a szőlőgazdáknak s a vincelléreknek. Szobra a Donátéval együtt ott látható a keresztutakon, a szőlőskertek kápolnácskáiban, s már a XVII. századból fel van jegyezve az a szokás, hogy szobrát jó idő esetén felvirágozva hordozzák meg a szőlőskertek útjain; de ha esik, a sárban vonszolják. Ma azonban ár megelégszenek a felvirágozással és besározással, meg pinceszerezéses éltetésével, vagy gyalázásával. A Dunántúl némely helyén Orbánt „kiseprűzik a sutból”; a család legidősebb asszonya kora reggel seprűt fog, s először a tűzhelyet csapkodja körül, majd a konyhából az utcaajtóig veri végig a földet, folyton azt kiabálva, hogy kiseprűzi Orbánt, nem lesz több hideg.

 

27 – 29. KERESZTJÁRÓ-NAPOK: Befogásra és tűzgyújtásra tiltott napok.

 

28. MADARAK NAPJA: A kendervetésre tiltó napok kezdete.

 

30. PÜNKÖSD: A nyár bevonulásának ünnepe, szokásai és hiedelmei közt tehát igen sok a május-elsei. Néhol e nap állítják a májusfát, másutt azonban csak körültáncolása és lebontása esik pünkösd vasárnapjának délutánjára. A délelőtti istentisztelet után leánysétát tartanak, délután pedig táncoskirándulásra mennek, amelyen versenyfutással, lóversennyel, bikahajsszal és kakasnyakazással töltik az időt és sokhelyt ezeken választják meg a pünkösdi királyt. E naphoz fűződik a pünkösdi királyné-járás szokása is. Mint évnegyedkező nap: gonoszjáró nap is. A pásztorok kongózással űzik a gonoszt, s ezért jutalmat, ennivalót kapnak a gazdáktól. De gyakori fére- és betegségűző nap is. Varázsló cselekvései egészség-, szépség- és termésvarázslások. Amazokhoz tartozik a lepedővel való hajnali harmatszedés, a patakban való hajnali fürdés, emehhez pedig az állatok felzöldágazása s az életvesszővel való megveregetése. Végül idő- és termésjósló nap.

 

31. PETRONELLA: Derűs ideje jó kendertermést jósol.



JÚNIUS

8. MEDÁRD: Az utolsó fagyosszent, s ezért szőlő- és gyümölcsparónus; e nap kezdődött az özönvíz, tehát negyvenesnap s vetőnap a lenre és káposztára, végül időjárásával jó, vagy rossz termésre utal.

 

10. MARGIT: Népiesen retkes; negyvenesnap, s ha esős, vetőnap a retekre, de rossz dió- és mogyorótermést jósol.

 

11. BARNABÁS: Szénakaszáló-nap. 1936-ban Úrnapja is. Körmenetét már a XVI. században megtartják. A sátrakhoz és a szentség elé szórt zöldgallyak, virágok és füvek összehordása a legények és leányok kötelessége. Az oltár felállítása és szentképekkel való feldíszítése meg azé a gazdáé, akinek házát a plébános e célra kijelölte. A virágoknak és füveknek, amelyeket a tisztilányok a baldachin elé szórnak. Nagy szerepük van a gyógyításban, állati termésvarázslásban és a növényi élősdiek üldözésében. A gazdasági életben asszonyi dologtiltó-, háziféregűző-, de vetőnap is a téliretekre. Időjárásával termésjósló.

 

13. PÁDUAI SZENT ANTAL: Szokásai teljesen összekeveredtek az egyiptomi Antal remetéhez fűződő germán szokásokkal; emez a gyulladásos betegek, s a legelőn élő marhák védőszentje, amaz pedig az elveszett és ellopott tárgyak visszaszerzője, kívánságaink fogadalmat kívánó végrehajtója. Így lett nálunk az orbáncos és gyulladásos szemű betegek, meg a havasi legelőre hajtott marhák védőszentje; a szembetegek liliomot szenteltetnek borogatásra, a másállapotos nők pedig kis érmecskét a vérzés ellen. Asszonyi dologtiltónap a sütésre, főleg a kenyérsütésre, tűztiltó és tűzetető nap. Régebben előtte való este a kisbíró házról-házra járva minden tüzet eloltatott, s csak a hajnalban dörzsölt újtűzzel volt szabad a konyhában tüzet gerjeszteni.

 

15. VIDA: A nyári napforduló jeles napja. A gazdasági növények befejezték növésüket, s megkezdődik az érés időszaka; a rákok és halak is teljesen kifejlődtek, ezért levágják a víz alatti nádat, hogy kárt ne tehessen bennük. Időjárás-forduló, tehát termésjósló nap.

 

24. KERESZTELŐ SZENT JÁNOS, népiesen Nyári, vagy Virágos Szent János, általában azonban Szent Iván napja. Szokására: a tűzrakásra, átugrására, a szentiváni énekre, a lobogózásra, a tűzkarikázásra, s mindezek gonosz-távoltartó s űző, meg betegséggyógyító és varázslóerejére – a II. kötetben. De ugyanezeket a célokat szolgálják e nap egyéb szokásai is. A palóc fiúgyerekek házról-házra járva acélt-kovát dobnak a szoba közepére a tűz és szárazság távoltartására. Bányavidékeken e nap tartják a pilátuségetéshez hasonló kozsinaégetést (korhadt deszka-, bőr-, kosár- és ruhadarabok meggyújtása) a gonos elűzése végett. Sokhelyt a legények a falu négy sarkán a négy világtáj irányában egy-egy sudár fát állítanak anövényzet gonosz szellemének elűzésére. Ez a szokás néhol már a májusfaállítással keveredett össze; tetejére koszorút kötnek, lobogányozva (tüzes ágakat csóválva) körültáncolják, s ha e koszorú elég, a lány még az évben férjhez megy. A Rába vidékén e nap tartják a Jánoska-eresztést. Hajnalban az öreg asszonyok meztelenül körülkerülik földjüket, abrosszal harmatot szednek, gyógyfüveket keresnek, különösen az aranyospatrác nevűt, mert ez nyomban megszólal, s minden fű titkát elárulja nekik. Szokásai tekintve tehát főleg asszonyi nap. A szokásokban benne vannak ugyan a férfiak is, sőt, lassú alakulás eredményeként cselekvőleg is részt vesznek bennük, de a mágikus cselekvényeket mégis mindig az asszonyok és leányok végzik, jeléül annak, hogy minden az ő érdekükben történik, az ő munkakörükbe vág, az ő varázserejükhöz kapcsolódik. Végül vetőnap az őszi répára, és retekre; negyvenesnap, s mint ilyen, termésjósló.

 

29. PÉTER, PÁL: a halászéletben Szent Péter köszöntésének napja, mert Szent Péter a halászok védőszentje. Előestéjén a halászok menetbe sorakozva házról-házra járnak, leányaik ródra kötött virágfüzéres pontyot visznek; a gazdák borral és kaláccsal kínálják őket, s jó haljárást kívánnak nekik. Másnap mise után közösen a víz partjára vonulnak, ahol a halászok halpaprikással és túrós-csuszával vendégelik meg a gazdákat és családjukat. Majd játék és estig tartó tánc fejezi be az ünnepet. A gazdasági életben a termés érdekében mezei dologtiltó nap. Termésjósló nap is; ekkor szakad meg a búza töve, s kezdi sárgulását. E nap van legjobb íze az epernek, tehát ekkor tartják az eperszüretet. Az aratás kezdőnapja.


JÚLIUS

2. SARLÓS BOLDOGASSZONY: Mint minden Mária-ünnep, asszonyi dologtiltó nap. A mezőgazdaságban a negyvenesnapok közé tartozik.

5. SAROLTA: Esője elviszi a diótermést.

13. MARGIT: Népiesen mérges, pisis, mert vihart hozó és negyvenesnap. A szabadfürdés kezdőnapja.

15. APOSTOLOK OSZLÁSA: Szele a gabona magas árát jósolja.

20. ILLÉS: az ősi kígyó- és medveünnep, pásztorok dologtiltó napja, de dologtiltó napjuk a gazdáknak is, mert mennykő csapja a földön dolgozókat. Gonoszjáró-nap voltát az mutatja, hogy aki a más gyümölcsfáját meg akarja rontani, hajnalban fejszével a fát megkongatja. Zivatarhozó és esőjével rossz termést jósoló.

21. DÁNIEL: Zivatarhozó nap.

22. MÁRIA MAGDOLNA: Szépségvarázsló (hajvágó) leánynap, s mint ilyen, néhol leányvasárnap is. A szőlősgazdaságban dologtiltó-, egyébként zivatarhozó nap, s esőjével bő veteményt, de rossz dió- és mogyorótermést jósol.

25. JAKAB: napján hagyja abba növését a szőlő és ettől kezdve tarkul. Zivatarhozó, s a karácsony, sőt az egész tél rámutató napja. Derűje bő gyümölcstermést jósol.

26. ANNA: Böjtös, kálváriajárós, asszonyi dologtiltó nap. E nap szakad meg a virágos kender töve. A tél rámutatónapja, de haláljósló nap is.

30. ABDON: Háziféreg-, főképpen patkányűző nap, s éppoly gyümölcsfarontó, mint Illés.

 

 

AUGUSZTUS

1. PÉTER: Népiesen vasas. Vetőnap a kerekrépára (tarlórépa), de dologtiltó a szőlőgazdaságban. A tél ellentétes rámutatónapja.

4. DOMOKOS: A tél ellentétes rámutatónapja.

5. HAVIDOLOGASSZONY: Mint minden Mária-ünnep, asszonyi dolog-, főleg sütéstiltó nap.

6. ÚRSZÍNE VÁLTOZÁSA: A szőlőtarkulásra a Jakab párja.

10. LŐRINC: Az ősz kezdő és egyúttal rámutatónapja. A kígyó már odvába búvik, Lőrinc beleizél (vagy beleesik) a dinnyébe, a szarvas is a folyóvízbe, ezért ez az utolsó fürdési nap; mindezek a babonák azonban csak naptári félreértések, előrecsúszások a szeptember ötödiki Lőrinc-napról. Esőjével bő szőlő- és gyümölcstermést jósol.

15. NAGYBOLDOGASSZONY: Derült idejével jó szőlő- és gyümölcstermést jósol. Az úgynevezettkétasszonyköze (augusztus 15 – szeptember 8.) jó varázslóerejű időszak. Ekkor szedik a gyógyítás céljaira, s a rontás ellen szükséges füveket és magvakat gyűjtik az ültetni való tojást, csépelik a magnak való búzát, szellőztetik a hambárt és rakják ki levegőzni a ruhákat.

16. RÓKUS: Dömötör mellett a másik református szent. Földi vándorlása közben télen szükségét végezvén odafagyott; egy arra tévedő tehén melengette fel, ezért hálából a rideg gulya védőszentje lett.

18. ILONA: Asszonyi dologtiltó, de főleg a kotlóültetésre üresnap.

20. ISTVÁN: Negyvenes-, gyümölcs-termésjósló nap.

24. BERTALAN: Féregűző, termésvarázsló őszkezdő nap.

 


SZEPTEMBER

1. Egyed napján állanak szolgálatba a számadópásztorok, s ettől kezdve hat hétig nem vesznek tisztát, és minden pénteket megböjtölnek. A szőlőhegyben zárónap, nem szabad hát többé a szőlőben szekérrel járni, sem abroncsos edényt hordani. Hízóba fogják a disznót. Negyvenes-, sőt az egész őszre rámutató- tehát jó vagy rossz szőlő- és gyümölcstermést jósló nap.

8. KICSASSZONYNAPJA: Őspogány őszkezdő nap, amely a magyar kereszténységben Mária-nappá változott. Mint ilyen, asszonyi dolog-, főleg fonástiltó nap, s olyan nagy ünnep, hogy még a fecskék sem indulnak útnak, bármilyen szép is az idő. Néhol a cselédek szolgálatba lépésének s a dióverésnek napja. Vetőnap az ősziekre; hajnali harmatára teregetik a búzát, hogy meg ne üszkösödjék. A templomban fűzfát, szénát, kukoricaszárat, almát szentelnek orvosságul a tehénbetegségek ellen. Végül negyvenesnap, s az ősz ellentétes rámutatónapja.

14. SZENTKERESZT FELMAGASZTALÁSA: Üresnap a vetésre s Krisztus keresztvitelének képzetkapcsolatával a lábbajok gyógyításának a napja.

17. LAMBERT: A tavasz rámutatónapja.

18. PÉTER: Negyvenes- és néhol leányvásárnap.

21. MÁTÉ: Hete, azaz Szent Mihály kántora üresnap a vetésre, ezért „pelyvahét”-nek is nevezik. Asszonyi dologtiltónap a mosásra és mángorlásra.

29. MIHÁLY: Mint az őszi évnegyed közép-európai kezdőnapja, gonoszjárónap, a hegyi pásztorok tehát e nap tartják farkasünnepüket. A pásztorolás befejztének, a juhok átvételének áldomásos napja. Bérfizető- és pásztorfogadónap. A germán halottkultuszhoz vlaó egykori hozzátartozásként az erdélyi unitáriusok kalácsot sütnek a koldusoknak. Megszakad a fű gyökere, megszűnik a mézelés és most már az asszony is beléphet a méhesbe. A halak a víz fenekére húzódnak, ezért a hidegebb vidékeken a téli halászat megkezdésének a napja. Vetőnap és a tél rámuatónapja.

 

OKTÓBER

1. Hedvig: Marhabehajtó-nap.

2. LEODEGÁR: Az első lombhullató nap

9. DÉNES: A tél rámutató-napja.

10. FERENC: Vetőhét.

13. KELEMEN: Vetőhét

15. MÁRIA TERÉZIA: Szüretkezdő nap.

16. GÁL: A makkérés kezdő- és a halászat befejező napja. A tavakból kihalásszák a halakat. A jövő nyár rámutató napja. Az iskolás gyermekek egy-egy kakast visznek a tanítónak.

20. VENDEL: A pásztorok pásztornak ábrázolt védőszentje. Dunántúl több falujában szobra áll. Pásztorcsaládokban kedvelt keresztnév. Ha állatvész üt ki, azt mondják, hogy Vendel viszi az állatokat. Napját tehát különösen megtartják az állattenyésztő gazdák; délelőtt a világért nem fognának be.

21. ORSOLYA: A káposzta betakarításának kezdő- és a tél rámutató napja.

23. JÁNOS: Néhol a szobai világítás kezdőnapja.

25. MÓR: Időjárásával a jövő év termésjósló napja.

26. DÖMÖTÖR: A juhászokra Mihály páros napja.

28. SIMON JUDÁS: Az első télkezdő nap. A marhabehajtás végző-napja, juhászfizető- és fogadónap. A tél rámutató-napja.

31. FARKAS: Termőnap a faültetésre.

 

 

 

 

 

NOVEMBER

1. MINDENSZENTEK NAPJA: A cselédfogadás, bíróválasztás, tanácsújítás napja. Az őszit már vetve kell találnia. Márton napjának, sőt az egész télnek rámutató-napja. Estéjének halott-tiszteleti szokásai a római „feralia” és a germán Wodán-ünnepek elkeresztényesítései. Délután megtisztítják, s este kivilágítják a sírokat, az öngyilkosokét azonban nem. A gyújtogatás miatt elítéltén pedig kórót égetnek. Otthon is ég a gyertya, mégpedig annyi, ahány halottja van a családnak, s éjjelre enni-innivalót tesznek az asztalra, mert a halottjuk kikel a sírból, s a purgatóriumban lévők is kiszabadulnak éjjelre börtönükből. Az asztalra tett enni-innivalót másnap a szegényeknek adják, s ahol ez a halott-etetésmár nem szokás, ott istencipót vagy lisztet és szemes-főzeléket adnak a templom előtt ülő koldusnak. A halottak nyugalma végett általános dologtiltó-nap; tilos a földmunka a répa és krumpli elvermelése, a varrás, mosás, takarítás, meszelés, az élelmiszereknek, pl. káposztának télire való eltétele, néhol nemcsak e napon de az egész halottak hetében.

3. HUBERT: A vadászok védőszentje.

11. MÁRTON: A téli évnegyed kezdőnapja; a rómaiaknál Aesculapius, a germánoknál pedig Wodán kultuszkörébe tartozott; amannak lakomás állata a liba, emennek jellemzője a „martinsfeuer” és a „lebensrute” hordozása. A katolikusoknál az „avis Martis”-ból „avis Martini” lett. A protestánsoknál, mint Luther nevenepja erősödött meg. Már az Árpád-korban bérlet- és bérfizető határnap. A műhelyek és boltok első gyertyagyújtásának megünneplése a mesterek vacsorát adnak a legényeknek, s az ezen feltálalt libasültet likprádlinak vagy gyertyapecsenyének nevezik. A polgárok és a nép is levágta a maga libáját (Márton-lúdját), s e lakomán kóstolták meg az újbort, amelynek Márton a bírája; régebben a pap minden libából egy darabot kapott; persze a legkevesebb húsúpüspökfalatját (pfaffenschnitz) küldték el neki. Sokat esznek és isznak (még bőven van idei termés), hogy egész éven át bőven legyen enni-innivalójuk, s hogy minél több erőt és szépséget szedjenek magukba. A liba mellcsontjának színéről a téli sárra, hóra jósolnak. Vásár- és búcsúnap, s a fiatalság vendégségének napja. Mint évnegyedkezdő, gonoszjáró-nap is, ezért asszonyi dologtiltó-nap a mosásra és ruhaszárításra, mert dögvész ütne ki a négylábúak között. Termésvarázsló pásztornap, a „pásztorok veszei” hordozásának napja, amiért bort, süteményt (brodkuchen, pfefferkuchen, marci-pan), vagy bélesadó rétespénznek nevezett ajándékot kapnak a gazdáktól. Negyvenes nap: karácsony rámutató- és a tél ellentétes rámutató-napja, ezért az őszi vetés jó vagy rossz termésére is jósol.

19. ERZSÉBET: A tél vagy karácsony rámutató-napja.

21. BOLDOGASSZONY BEMUTATÁSA: Mint minden Mária-ünnep, asszonyi dologtiltó-nap, de vidékeként pestis-fogadalmi nap is.

25. KATALIN: A lányok védőszentje, s a karácsonyra kizöldülő katalin vagy borbálaág vízbe állításával s a karácsonyig elfogyasztandó piros almába harapással az első férjjósló – andrásoló – nap.

30. ANDRÁS: Az utolsó mulatságnap, éjfelén kezdődik a népi ádvent, az egyházi újév kezdete. Mint minden téli évnegyedkezdő-nap (pedig az újév igen sokat vándorolt március elsejétől ádventig előre és vissza), egyike a legfontosabb férjjósló és férjszerző andrásoló leánynapoknak; sok szokásban a karácsony este párosnapja. A gazdasági életben „disznóölő”-nek nevezik, mert e nap szokás kezdeni a disznóölést; mint termőnap a tyúketető-napok közé tartozik, de üresnap a malacültetésre, a vadászokra s asszonyi dologtiltó-nap, főképp bontónap, meg a háziférgek űzőnapja.

Az ádvent kezdetét néhol éjféli harangszó jelzi. Ettől kezdve lakodalmat, zenét és táncos összejöveteleket nem tartanak, az asszonyok és lányok fekete, vagy legalább sötét ruhában mennek a templomi kezdőének első szaváról róráténak nevezett hajnali misére. A protestánsok az ádventkezdő vasárnap szombatdélutánján tartják első áhitatosságukat. Mint minden évnegyedkezdő és újévkezdő nap, gonoszjáró idő „elzárják” tehát a házat és ólakat. Az utcánjáró hátra nem néz,száját ki nem nyitja. De termőidő a malacok és kutyák születésére, a fák ültetésére meg a kotlóvarázslásra. S mint ilyen férjvarázsló andrásolónap is, karácsony páros napja. A Dunántúl egyes helyein már e nap készítik a hagymakalendáriumot és kezdik a kántálást.


DECEMBER

 

1. LONGINUS: A karácsonyi pulyka hízóba fogásának napja.

4. BORBÁLA: A tüzérek évente megünnepelt védőszentje. A Dunántúl

asszonyi dologtiltó- és pedig zárt és bontónap, még tüzet is csak férfiak rakhatnak.

6. MIKLÓS: Régente bérletfizető-nap. A magyar mikulás azonban nem az ijesztő, piros, ördögalakú krampusz, vagy a dunántúliak fonóházakat és gyermekeket ijesztő láncos-miklósa, hanem fehérszakállú, karján kosarat vivő öregember, aki imádkoztatás után aranyos dióval, almával, szentképpel ajándékozza meg a gyerekeket s áldás helyett vesszővel, az életvesszejével ütögeti meg őket. A leányéletben a legények „fonalvizsgájá”-vá változott. Sorra járják a lányos házakat, s amely leány november elsejétől mindennapra egy darab fonalat fel nem mutathat, hamuval töltött zacskóval megütögetik. A palócok között vendégségnap, másutt, mint andrásolónap, karácsony páros-napja; aztán asszonyi dologtiltó: zárt és bontónap, termőnap a malacok születésére; karácsony rámutató-napja.

7. AMBRUS: A méhészek és mézeskalácsosok védőszentje; napját a méhes-gazdák ma is megülik, faluhelyen misehallgatással, a városokban, pl. Pesten, a Szerviták templomában zászlós-körmenetes felvonulással.

13. LUCA: E naptól számítja a nép a nappalok rövidülését s az éjszakák hosszabbodását. Már emiatt is gonoszjáró-nap: a gonoszok feje (a szláv Perchta mása): Luca asszony; éppen ezért nem keresztelnek Luca névre, mert szeles, házsártos asszony lenne a lányból. Estéjén az ajtókat és ablakokat szimbolikusan elzárják, hogy a gonosz be ne mehessen. Mint gonoszjárónap: asszonyi dologtiltó, mégpedig zárt- és bontónap; még tüzet is csak férfiak rakhatnak. A boszorkányok ártalmainak megelőzése végett bizonyos varázslatok szokásosak, a tej-, zsír-, tojás-, kotló-, aprómarha és gyümölcsbőség biztosítására. Ez a célja a tyúkok megpiszkálásának (durgálás, kurkálás, sutálás) s a gyermekek koedáló „Lucázásának (palázolás, kotyolás). A bakterné is szalmával szórja körül a házat, s ezért disznóhúst kap a gazdasszonytól, a szalmát pedig a tyúkólba teszik.

A legények szalmával szórják körül a lányos-házakat, de nem kap majd táncost a leány, ha a hajnali legényvizsgára össze nem seperte. Luca estéjén járnak a gyermekeket ijesztgető tótasszonyok. Ugyanekkor készítik az egész esztendőre szóló gyógyszereket a netán megbetegedett állatoknak s a Dunántúl némely helyén az életvesszővel való veregetés, a suprikálás is szokásos a betegségek ellen. Így természetesen andársoló-nap is s néhol már e nap előestéjén készítik az időjósló hagymakalendáriumot, meg a halott-jósló pálpogácsát, és kezdik a betlehemezést.

A Luca-napi tizenketted varázsló és jósló cselekvései Luca estéjén kezdődnek s az éjféli misével érnek véget; ez is szláv hatás a germánság karácsonyi tizenkettedével szemben. A varázslás célja a boszorkányok meglátása s evégből készítik a lucaszéket. A másik cél a gonosz távoltartása, hiszen az egész tizenketted gonoszjáró idő; erre való a Luca éjfelén a kémény alatt kötött nyírfa-seprű, amellyel karácsonyig sepergetnek. Az Alföldön Luca estéjén búzát is vetnek egy tálba, s ha kizöldül, egymásnak küldözgetik, és a karácsonyi asztalra teszik, majd az állatokkal megetetik a tojás- és tejrontás megelőzésére. Ilyen varázsló jellege miatt természetesen számos karácsonyesti andrásoló cselekvésnek előkészítő ideje lett, s a tizenkét nap időjárását már a XVII. században tizenkét hónap rámutatójának tekintették.

14. Nikázius: Patkányűző nap.

21. TAMÁS: Itt-ott andrásolónap; mézet is szenteltetnek orvosszerű a baromfidög ellen.

24. ÁDÁM és ÉVA: Köznyelven karácsony szombatja, vagy böjtje, a népnél pedig karácsony szenvedője a neve. Ez az utóbbi találóan jellemzi azt a szigorú böjtöt, amely a nagypéntekinél csak annyival könnyebb, hogy estefelé már főzelék hal, tészta és gyümölcs is kerül az asztalra. Ezek az ételek azonban, habár szigorúan böjtösök is, semmi összefüggésben nincsenek a vallás parancsaival. Valamennyinek megvan a maga gonoszűző és idéző, termés- és szerencsevarázsló, termés és haláljósló ereje, fogyasztásuknak tehát mélyebb ősvallási gyökere van.

25. KARÁCSONY: a szombati estebéd után, a nap leszálltával kezdődik a karácsony. Magának az estének szenteste, bővedestéje a mai neve; amaz a német „weinacht” őjabb, emez pedig a középkori „largun sero” s helyette „largus vesper” régi fordítása. Néhol vilia estéjének is hívják.

Ünnepkörének és szokásainak gyökere ősemberi. A tél fordulása egy a természet felszabadulásával, a világosság győzelme a sötétség felett egy az élet győzelmével a halál felett. Az ószövetségben éppen olyan nagy ünnep, mint ahogy a hinduknál a Pongol, perzsáknál a Mithras, az egyiptomiaknál Osiris, a rómaiaknál Saturnus, a germánoknál Freya, tehát mindenütt a „sol invictus, vita invicta” ünnepe. Az egyház a „világosságot” és az „életet” Istenhez kapcsolta, ezért december 24-e Ádám és Éva megteremtésének, 25-e Jézus megtestesülésének, 26-a István vértanú és 28-a az aprószentek újéletre születésének napjává lett.

A napfordulók éjszakái minden nép hitében az emberfeletti lények földön-járásának órái, kedvező alkalmai tehát az őket megnyerő, vagy legalább távoltartó, a varázsló és jövőkutató szokásoknak. Lakomás ünnep már a rómaiaknál s a halottak megvendégelésének estéje a germánságban. Az egyházban tehát a szeretet ünnepnapjává lett, mert 27-ét a szeretet apostolának, Jánosnak emlékezetére szentelte. Ezekkel aztán adva van minden karácsony-ünnepközi szokásunk jellege és magyarázata.

A lámpagyújtással azonnal megkezdődik a kántálás, krintyálás, gegőzés, kolindálás; a rómaiak népüdvözlő énekeinek keresztény átváltozásai ezek. Velük egyidőben járnak az ostyahordozók, a betlehemesek; a palócságban itt-ott még valami mikulás jellegű ördögjáték is szokásos.

Majd megjelenek a suprikáló pásztorok. Közben a család s a vendégek beszélgetnek, iszogatnak, a lányok andrásolgatnak, a gyermekek pedig kíváncsian várják az angyalfia kiosztásának elérkezését, ahol ugyan az angyalfia nem újévi szokás. A római saturnáliáknak ez a gyermekeket és rabszolgákat megajándékozó szokása – legalább újabb formájában – germán közvetítésével kerülhetett hozzánk; erre mutat az angyalfiának itt-ott, de inkább csak a Dunától nyugatra szokásos krisztkindli neve. Az ajándékokat ma már a városokban, az úri és polgári házaknál karácsonyfára aggatják, vagy a fa alá helyezik, a nép azonban ma sem igen állít karácsonyfát. A karácsonyfa és a betlehemezés szokása némely vidéken összekeveredett és a szegényebb gyermekek kolodáló karácsonyfa-hordozásává lett.

Így érkezik el az éjféli mise harangszavának megkondulása, a misevégző harangszóval befejezett napfordulás ideje. Az első teendő a karácsonyi asztal felterítése. Abroszának az alkalom nagy ünnepiessége különös gyógyító és termésvarázsló erőt ad; de ugyanilyen erőt kapnak azok a növények és gazdasági tárgyak, amelyeket az abroszra, meg az asztal alá tesznek. Majd más termésvarázsló és gonoszűző cselekvéseket végeznek, például, megfenyegetik a gyümölcsfákat, világot gyújtanak az istállóban, tűzre teszik a karácsonyi tuskót (butykót), férget űznek, s mint Lucakor, seprűnyéllel megpiszkálják a tyúkok tojókáját. A lányok pedig ekkori andrásolásukat végzik.

A beharangozás előtt nem mernek a templomba bemenni, mert most ott egy halott pap tartja a lelkeknek szóló halottak miséjét. Kint várakoznak tehát, s nézik a gonoszűző pásztorok kongózását, ostorpattogatásos, lármás menetét; ennek a gonoszűző zajongásának befejezője aztán a diószórás: a legények és suhancok diót dobálnak, gurítanak az oltár felé tartó pap elé. Úrfelmutatás alatt az istállókat egy pillanatra égifény tölti be, s a barmok megszólalnak és megbeszélik a család jövő évi sorsát. A tűz is látogatóba megy, s elpanaszolja, ha nem etették meg, szidták, beleköptek. A kutak és folyók vize, egy pillanatra borrá változik, s aki ezt a pillanatot eltalálja, egészséget és szépséget adó életvizet, vagy aranyvizet ihatik belőle. Ugyane pillanatban almafa alatt állva be lehet pillantani a megnyílt égbe, s hallani lehet az angyalok kórusát. Ekkor kerítik használatba a boszorkányokat. Ez a legkedvezőbb idő tehát a gonoszűző, gyógyító, termésvarázsló, szerelmi, szerencsehozó és jósló cselekményekre. Ekkor mutatják meg az eredményt az ádvent, Miklós, Katalin, Borbála s Luca napján kezdett andrásoló s más jósló cselekvények.

Az éjféli mise igen érdekes két ritka helyi szokás a gyermek és a madármise. Mindkettő a flandriai származású papok révén került a székelység közé. Az első a marostordamegyei Nyárádmentén szokásos: a gyermekek betlehemes-játéka a kisoltár lépcsőjén az oltárra tett bábus-jászol előtt. A másik pedig az a Ditró-vidéki szokás, hogy az éjféli miseének azon szavainál, hogy „a madarak megszólaltak”, a gyermekek cserépsípjaikkal éktelen csiripolásba kezdenek, s a pap csak ennek végeztével folytatja tovább a szertartást.

Hazamenet, otthon és a vacsora alatt tovább folytatódnak az idő-, termés-, halál- és férjhezmenést jósló megfigyelések. Vacsora alatt a gazdasszonynak nem szabad felkelnie az asztaltól, mert nem lennének jóülő kotlósai. A vacsora ételei mind egészség- és szerencsevarázsló húsfélék, édestészta és gyümölcs. Vacsora után – elébb az asztal alá szórt – szemesételfélékkel és szénával megetetik, és piros almáról megitatják az állatokat, a négylábúakat a gazda, az apróságokat a gazdasszony, s ez utóbbi a kutat is úgy, hogy piros almát dob belé. Az asztal helye földjét gondosan körülseprik a karácsonyi morzsa gonoszűző, betegséggyógyító s jó állati és növényi termést biztosító varázslószer. Majd elkészítik a hagymakalendáriumot és elvégzik a haláljósló és andrásoló cselekvéseket, amely utóbbiak közt igen sok az álomjóslásra vonatkozó. A másnapi időjárás és termésjósló, maga a nap pedig teljesen dologtiltó, sőt a gazdasszonyra zárt nap is. Kora reggel járnak a regősök, majd a köszöntőző gyerekek sora következik, aztán a szomszédok, rokonok és komás is be-betérnek rövid látogatásra. Délután estig tartó tánc fejezi be az ünnepet.

A karácsonyi tizenketted – népiesen számos-napok – karácsony estéjétől vízkereszt estéjéig tart, s a lucanapi tizenketted párja.

26. ISTVÁN: Egészség- és termésvarázslónap. A legények istentisztelet után együttesen járnak istvánolni, az István nevű gazdákat felköszönteni. A köszöntőzés után folytatódik a karácsonyi tánc.

27. JÁNOS: Patkányűző nap. A szőlősgazdák bort szenteltetnek s minden hordóba öntenek belőle egy pár cseppet, hogy boruk meg ne romoljon, a többit pedig elteszik gyógyítószerül. A legények jánosolnak, s a jánosolók ugyancsak hajtogatják a poharat, mert erőt s egészséget isznak a Szent János poharából.

28. APRÓSZENTEK NAPJA: Egészségvarázsló nap.

29. TAMÁS: Országszerte disznóölő nap. A disznó háját elteszik, s ez az a tamáshája, amelyet gyógyító ír készítésére használnak.